Széll Lászlóné negyedszázada tagja a Szerencsi Polgármesteri Hivatal stábjának, hivatali pályafutása alatt dolgozott iratkezelési és szociális területen, jelenleg anyakönyvvezetőként látja el feladatait. 2017-ben Ő kapta meg elsőként az újonnan alapított „Év Kösztisztviselője” elnevezésű kitüntetést. Miskolcon született, gyermekkora nagy részét Taktaharkányban töltötte. Az általános és középiskolát Miskolcon végezte el, családjával harminchárom éve él Szerencsen.
– A középiskola elvégzése után képesítés nélküli nevelőként kezdtem el dolgozni, Taktaharkányban és Taktakenézen tanítottam jó néhány évig. Az egri Eszterházy Károly Főiskolán pedagógia szakos nevelőként végeztem, gyermek- és ifjúságvédelmiszakosodással, nagyon szerettem tanítani, a sors mégis úgy alakította, hogy nemezt jelölte ki végleges életpályámul, hanem egy kicsit más területre irányított. A közigazgatás akkor elég idegennek tűnő terület volt számomra, hisz nem sok olyan személyes dolgom volt, amellyel kapcsolatban bővebb ismereteket szerezhettem volna e hivatásról. 1993. május 1-jén kezdtem a Polgármesteri Hivatalban dolgozni a szociális igazgatás területén, majd a jegyzői hatáskörben lévő gyámhatósági feladatok ellátásával bíztak meg és jelenleg, mint anyakönyvvezető dolgozom.
Ahogy mélyebben megismertem a közigazgatásnak ezeket a területeit, már nem hatott a hivatalimunka idegennek. Nagyon is meg szerettem az ügyfelekhez közvetlenül kapcsolódómunkavégzést és úgy gondolom, hogy a pedagógusként megszerzett tapasztalataimat is fel tudtam használni valamennyi területen. Amíg a szociális területen láttam el feladatokat a felnőtt emberek sorsa került előtérbe, hisz a munkahely elvesztése súlyos csapásokkal jár az egyén számára.
A munkahely biztonságának a megszűnése átalakítja a családon belüli és kívüli kapcsolatokat, ez sokszor lehetetlen helyzeteket teremt és ezekben a kritikus időszakokban a hivatalhoz forduló embereken valamilyen módon segíteni nem volt könnyű feladat a kilencvenes években és azt gondolom, hogy ma sem. Az előttünk megjelenő sorsok nem csupán egyéni esetek, családok megpróbáltatásai, aminek szenvedő alanyai ezeknek a meglehetősen labilis élethelyzetbe került szülőknek a gyermekei is. Itt a munkám már átlépett a gyermekvédelem területére.
A gyermekvédelmi gondoskodás jegyzői hatáskörben végzett feladatának a célja, hogy segítse a rászoruló családokat, hogy gyermekeiket minden egyéb meglévő nehézség ellenére, ha segítséggel is, de a megszokott környezetükben tudják nevelni és legvégső esetben kerüljön sor a családból történő kiemelésre. A családsegítő szolgálat családgondozóival, az iskolák gyermekvédelmi felelőseivel együttesen igyekeztünk útmutatást adni a helyes útkeresésre, meghallgatva a problémáikat, esetleges sérelmeiket, amelyek talán az elhamarkodott cselekedet okozója lehetett. Voltak kudarcok, amelyek megingattak munkánk helyességében, de voltak sikerélmények is, amik biztatóak voltak a következő ügyek tekintetében.
– Mi volt a legnehezebb a munkájában?
Valamennyi feladat nagyfokú empátiát és együttérzést követel. Megérintettek ezek az emberi sorsok és nagyon nehéz bezárni az ajtót magunk mögött, a munkaidőnk leteltével nem mindig tudjuk a napi történéseket elfelejteni. Sokat gondolunk arra, hogy vajon helyes döntést hoztunk-e, vannak-e még egyéb lehetőségek a tarsolyunkban, hogy segítsünk az előbbre lépésben.
– Miért váltott az anyakönyvvezetői feladatra?
Amikor 2013. július 1-jén megalakultak a járások, módosultak a feladatkörök és az én munkaköröm többsége is átkerült a járáshoz, így 2015. április 1-től kaptam meg ezt a gyönyörű feladatot és dolgozom, mint anyakönyvvezető.
– Milyen feladati vannak egy anyakönyvvezetőnek?
Sokan azt hiszik, hogy az anyakönyvvezető feladata kizárólag a házasságkötés szép ceremóniájának levezetése. Pedig ez csak a látványos része mindennapi munkájának. Nagyon jó érzés részese lenni egy fiatal, vagy akár idősebb pár egyik legfontosabb életeseményének. Szerencsen korábban is nagy számban és jelenleg is elég sokan kötnek házasságot és nem csak helyiek, hanem a környező településekről is, de van sok pár, akik az ország távolabbi részéről jönnek el, hogy itt mondják ki egymásnak tett, életre szóló fogadalmukat. Ebben nagy szerepet játszik az a különleges atmoszféra, amit a Rákóczi-vár, a Lovagterem és Várkert teremt. E rövidnek mondható idő alatt abban a szerencsés helyzetben lehettem, hogy eddig közel négyszáz esküvőt vezettem le. Volt olyan eset, amikor hét házasságkötést történt egy nap alatt. További feladataim közé tartozik a honosítás, amikor az új állampolgárok a polgármester előtt tesznek esküt. Legtöbbször olyanok igénylik, akiknek felmenői magyarok voltak és ők is vágynak rá, hogy megkaphassák az állampolgári jogokat, ezzel is jelezve az összetartozást.
– Mivel tölti a szabadidejét?
A férjem régóta méhészkedik és amikor csak tudok, besegítek neki. Nagyon élvezem, hogy a benti, ülőmunka után kint lehetek a természetben. Tökéletes kikapcsolódásszámomra. Amikor az idő nem engedi, hogy a természetet élvezzük és a lakás falai között kell eltölteni az időmet, sokat olvasok, időnként rajzolgatok.
– Van, amit másként csinálna mai szemmel nézve?
Mindig próbáltam a legjobban elvégezni azt, amit éppen adott a sors. Talán sokszor sikerült, talán nem mindig. Imádtam tanítani, mindig szerettem a gyerekeket, úgy éreztem, hogy hasonlóan éreznek ők is. Amikor más fordulatot vett az életem, akkor sem estem kétségbe. A gyermekvédelem szorosan kapcsolódott a pedagógiához, ezért ezt is szerettem. Annak is örültem, amikor néhány évvel ezelőtt megkaptam az új feladatkörömet, mert ez is nagyon szép és nemes kihívás volt. Hálás vagyok mindazoknak, akiktől tapasztalatokat szerezhettem és megtanítottak köztisztviselőnek lenni. Itt meg kellene említenem a neveiket, de nem szeretnék kihagyni senkit sem, így inkább név nélkül köszönöm meg a segítségüket. De nem csak elődjeimtől szereztem tapasztalatokat, hanem a hivatal jelenlegi fiatal szakembereitől is van mit átvenni. Nagyon jó érzés a hivatal legidősebb dolgozójaként olyan fiatalok között lenni, akik lelkesek, értik a munkájukat és szeretettel, megértéssel kezelik a felmerülő problémákat.
– Mik a tervek a jövőt illetően?
Aktív pályafutásomat ez év decemberében fejezem be. Két lányom van, ők Budapesten élnek, dolgoznak és nemrég megszületett az első unokám, így ő most az elsődleges szabadidős program, ami nagy-nagy öröm és különösen szép ajándék a sorstól, így a nyugdíjba vonulás idejére.
Forrás: V.E.A.