Csider Andorné a Bolyai János Katolikus Általános Iskola igazgatóhelyettese. A város napján vehette át a Szerencs város közszolgálatáért kitüntetést a közéletben, az oktató-nevelőmunka területén elért kimagasló szakmai tevékenységéért. Vele beszélgettünk.
Csider Andorné Sárospatakon született és nevelkedett. Az általános iskolát és a gimnáziumot valamint a Sárospataki Comenius Tanítóképző főiskola tanító szakját is szülővárosában végezte el. – Az alsós tanító nénim a mi utcánkban lakott és rendszeresen együtt jártunk haza, vittem a fogalmazásfüzeteket, segítettem neki. Azt gondolom, hogy ez meghatározta a pályaválasztásomat és innen jött az indíttatás: pedagógus leszek. Kedvenc tantárgyam nem volt, de nagyon szerettem olvasni – kezdi Magdika néni. Pedagógusi pályafutásomat a Megyaszói Nevelőotthonban kezdtem, s itt ismerkedtem meg férjemmel is.
– A Gyermekotthonban 42 fős fiú osztályban kezdtem el dolgozni. Ez egy nagyon zárt közösség volt, s itt alakult ki bennem a pedagógusi felelősség és elhivatottság. Én délelőtt tanítottam, a férjem pedig délután foglalkozott ezekkel a gyerekekkel. Nagyon kevesen bírták huzamosan ezt a speciális pedagógia odafigyelést igénylő munkát, viszont néhány év alatt egy olyan magas színvonalú oktató-nevelő munkát végző csapat kovácsolódott össze, akik jól megértették egymást szakmailag is és a gyerekek egyéni problémáját is meg tudtuk beszélni. Azt hiszem elég hatékonyan dolgoztunk, mert a mai napig vannak olyan neveltjeink, aki visszajárnak hozzánk és segítjük is őket. Szakmai munkámat Glatz Ferenc miniszter úr Dicsérő Oklevéllel ismerte el – folytatja Magdika néni.
– A férjemmel együtt mindig is szerettük a kihívásokat, az embert próbáló új feladatokat. Talán ezért is vállalta el a férjem a Szerencsi Kollégium beindítását. Mivel Szerencsen építettük fel családi házunkat, jelentkeztem a Rákóczi iskolába. Kulcsár Sándorné Katika vett fel és egy évig az úgynevezett „eltérős” napköziben dolgoztam. Az is egy nagyon szép időszaka az életemnek, pedig nem volt könnyű feladat.
Olyan gyerekekkel is foglalkoztam, akik középsúlyos értelmi fogyatékosok vagy SNI-s (sajátos nevelési igényű) tanulók voltak, viszont az elért eredmények erőt adtak, s folyamatosan bővítették szakmai tudásomat. Tanítani csodálatosan szép munka.
Azt megélni egy szakmában, egy hivatásban, hogy első osztályosként bejön az iskolába egy olyan gyerek, aki nem tud írni, olvasni, számolni, negyedik osztályban pedig elenged az ember egy olyan kisdiákot, aki önállóan gondolkodik, be tudja osztani az idejét, egyedül tud tanulni. Ez egy csoda, mert megismételhetetlen. Én minden gyerekben megtaláltam azt a szépséget, vagy tehetséget vagy azt a személyes varázst, hogy jól éreztem magam köztük. Ha előveszem a tablóképeket, akkor mindig örömmel emlékszem vissza a tanulókra. Büszkeség tölt el, hogy én tanítottam meg őket írni, olvasni – mondja Csider Andorné.
Magdika néni elmondta, hogy a diákokkal nagyon sokat jártak erdei iskolába, s az itt szerzett tapasztalatok alapján szakmai-módszertani munkafüzetet szerkesztett. Az iskolában tehetségfejlesztéssel és minőségbiztosítással is foglalkozott, ami egy másik spektruma volt a pedagógiai munkának. Hogy munkáját a lehető legmagasabb színvonalon tudja végezni megszerezte a tehetségfejlesztés szakvizsgát, és a közoktatásvezetői képesítést. Iskolai munkája elismeréseként szaktanácsadó feladatok ellátására kérték fel a Közoktatási Ellátási Körzetben, majd a Tehetségfejlesztő decentrum vezetését is rá bízták. – A feladatok jöttek sorjában és én igyekeztem legjobb tudásom szerint elvégezni. Ha az kellett hozzá, hogy tanuljak, akkor tanultam.
Megszereztem két szakvizsgát, tehetségfejlesztő és szakértő irányban, majd elvégeztem Debreceni Egyetem pedagógia szakját. A tanulás mindig a legjobb befektetés. Pedagógia szakos tanári ismereteimet igazgatóhelyettesként is nagyon jól tudok kamatoztatni – tette hozzá.
A Bolyai János Katolikus Általános Iskolában 2012 óta dolgozik igazgatóhelyettesként. – A pedagóguközösség irányítása teljesen más szerep. Szeretem benne a napi kihívásokat és a jó a közösséget. Azt gondolom, hogy a pedagógusok mindannyian a személyiségükkel nevelnek, tanítanak. Két egyforma pedagógus nincs és ez így van rendjén. Nem is szabad általánosítani őket, mint ahogy a gyermekeket sem. Úgy vélem, hogy nagy szükség lenne lelkes, fiatal pedagógusokra, de nem könnyű a mai világban ebben a szakmában dolgozni. Azoknak az empatikus, nyitott fiataloknak ajánlanám, akik tudnak bánni a mai gyerekekkel, s el tudják viselni a vállukra nehezedő óriási felelősséget. A tanitó néni a rá bízott gyermekek sorsát is eldöntheti, hiszen mindnyájan óriási tudásvággyal születünk. Ezt lehet növelni, de ki is lehet oltani. Minden diák más, más kulcs kell hozzá – véli Csider Andorné, aki 2013-tól az Oktatási Hivatal szakértőjeként és tanfelügyelőként is dolgozik, ami azt jelenti, hogy folyamatosan képezi magát, hiszen naprakésznek kell lennie a törvényi változásokból, módosításokból. Ezen kívül könyveket írt és több kiadványa is van a tehetséggondozás témakörében.
Csider Andorné megkapta a Pedagógus Tehetség Díjat, valamint 2013-ban az Emberi Erőforrások Minisztériuma több éves kiemelkedően eredményes és áldozatos tehetségsegítő munkája elismeréseképpen Bonis-Bona díjjal jutalmazta. 2018-ban a város napján vehette át a Szerencs város közszolgálatáért kitüntetést. – Nagy megtiszteltetés, hogy megkaptam ezt a díjat. Úgy éreztem, hogy ezzel a kitüntetéssel méltóképpen ismerték el az én szakmai munkámat és azt, amit Szerencs közoktatásának asztalára letettem, s ez további erőt ad a folytatáshoz – mondja.
Magdika néni szabadidejében szeret olvasni és a családjával tölteni az idejét. – Ezen kívül visszatértem egy kedves hobbimhoz: kötök. Most az unokáimnak kötögetek lelkesen, csak az a baj, hogy pillanatok alatt kinövik – mosolyog.
A jövőben is úgy szeretné munkáját végezni, hogy nemcsak a gyermekek személyiségében, hanem munkatársai, a szülők, a szerencsi emberek lelkében is emléket hagyjon. – Azt gondolom, hogy életünk folyamatos változás, és fontos, hogy ezekre a változásokra megfelelő választ adjunk, ami sokszor elbizonytalaníthatja az embert. A pedagógusi elhivatottság, valamint a szakmai önbecsülés mindig segítettek a helyes út megtalálásában. Az eddigi eredményeim, a visszajelzések megerősítettek abban, hogy talán a világ legszebb hivatását választottam.