Sándorné Alvári Mária fő-élelmezésvezetőként már hosszú ideje dolgozik Szerencsen. A 2018-as városnapon vehette át a Szerencs Város Közszolgálatáért kitüntetést. Vele beszélgettünk.
Sándorné Alvári Mária Szerencsen született és itt járt általános iskolába, majd a Bocskai István Gimnáziumban érettségizett. – A mi osztályunk orosz tagozatos volt, ezért 1972-ban, amikor végeztem, először a Szovjetunióba jelentkeztem egyetemre, de oda sajnos nem vettek fel. A biológiát, a kémiát nagyon szerettem és mezőgazdasági területen akartam elhelyezkedni. Mindig is érdekelt az élelmiszeripar, hogy milyen alapanyagokból, milyen ételeket lehet előállítani. Bejutottam a Budapesti Kertészeti Egyetem Tartósítóipari karára, így élelmiszeripari üzemmérnökként végeztem.
Itt nagyon sok mindent tanultunk magáról az élelmezésről és ez engem már akkor megfogott. Abban az időben nagyon felkapott volt a húsipar és kevés diplomás üzemmérnök dolgozott – meséli Marika néni. Első munkahelyén a Miskolci Húsiparban technológusként tevékenykedett, majd üzemvezető és művezető pozícióban is dolgozott a termelés területén. Ott ismerkedett meg a férjével. – A férjem is húsipari szakember, ő a Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán végzett.
Friss házasokként Szekszárdra kerültünk a húsiparba, mert a férjem a városban kapott vezetői állást. Ott töltöttünk jó pár évet, majd költöztünk tovább, ahová éppen a férjemet helyezték – folytatja Marika. Házasságukból két gyermek született és 1985-ben költöztek végleg Szerencsre. – Három évig munka nélkül voltam, mert a két gyerek mellett nem igazán tudtam elhelyezkedni. Nem volt segítségem, édesanyám akkor a gimnázium gazdasági vezetője volt, édesapám Tokajban főkönyvelőként dolgozott.
Aztán meghallottam, hogy a Rákóczi Zsigmond Általános Iskola épületén belül csinálnak egy vadonatúj konyhát és élelmezésvezetőt keresnek. Ezt a pozíciót megpályáztam és megkaptam. Életem egyik legjobb szakasza volt.
Egy olyan új kihívás előtt álltam, amivel úgy gondolom, sikerült megbirkóznom. Büszke vagyok rá, hogy együttesen - akik ott dolgoztunk - kialakítottunk egy kis családot, és közösen segítettük egymás munkáját, hiszen egyikünk sem dolgozott még a közétkeztetésben. Megalapoztunk egyfajta reformkonyhát, mert sikerült olyan ételeket bevezettetnem, amit a gyerekek szerettek és élvezettel fogyasztottak. Nagy öröm volt, amikor jöttek és mondták nekem vagy a konyhás néninek: „ez nagyon finom ebéd volt, köszönjük szépen!” Ezért nagyon hálásak voltunk, és ez motivált, hogy igenis érdemes dolgozni.
2018-ban Sándorné Alvári Mária fő-élelmezésvezető átveszi város napján a Szerencs Város Közszolgálatáért kitüntetést. © Fotó: Szerencsi Hírek
Azt hiszem, a közétkeztetés elég magas színvonalát értünk el – mondja Marika. 2007-ben a konyhák nagy részét országosan megszüntették és központi városi főzőkonyhát alakítottak ki. – Jelenleg két főzőkonyhát és hat tálalókonyhát üzemeltetünk a Szerencs Városüzemeltető Non-Profit Kft-én belül Szerencsen. A közétkeztetést egyedül álló módon mi látjuk el. 2016. január 1-től a Bekecsi út 10. szám alatti Idősek Otthonának az ötszöri étkezését is mi biztosítjuk. 2013-ban elsők között léptünk be a minta menza programba, hogy egészségesebben, korszerűbben tápláljuk az ellátottjainkat.
A diétás étkeztetést is bevezettük. Megmérettetés volt számomra, hogy nagyon sok városi rendezvényen mi főztük és szervíroztuk az ételt. A táborok sokaságának az étkeztetését is mi vállaltuk. A közétkeztetés azért is nehéz, mert édesanyák, nagymamák vagyunk, akik folyamatos üzemben (hétvégén is, ünnepnapokon is) két műszakba járunk dolgozni és az az igazság, hogy én már elég régóta csinálom és büszke vagyok, hogy mindig volt olyan csapatom, akivel tudtunk együtt dolgozni – folytatja.
Marika néni szereti a munkáját és azt mondja nincs két egyforma nap a konyhában. – Élvezem csinálni. Azt szeretem, hogy újabbnál újabb kihívás vár rám, amit mindig sikerült megoldani, igaz nagyon sok álmatlan éjszakám volt – tette hozzá.
Sándorné Alvári Mária szabadidejében otthon is szeret főzni és sokat kirándulni. – A lányunk Hollandiában él, hozzá szoktunk elutazni.
Szeretek a kertben tevékenykedni, új recepteket kitalálni és keresni, azokat küldöm az ismerőseimnek. Ezen kívül rendszeres színházlátogatók vagyunk – mondja.
Marika néni nagyon örült a városnapi kitüntetésnek. – Meglepett, hogy megkaptam a díjat és azt gondolom, hogy meg is érdemeltem, de ez nem csak az én munkám. Rendezvények sokaságán vettem részt a 30 év alatt és tudjuk, hogy mindenki szeret finomakat enni. Azt látom, hogy az emberek olyan örömmel habzsolják a finomabbnál finomabb ételeket, de kevesen tudják, hogy rengeteg munka van vele. Szeretném megköszönni a támogatást Takács M. István igazgató úrnak, aki sokat segített, jó főnöknek tartom.
Hálával tartozom: Nyíriné Tóth Gabriella, Morvai Csilla, Hollókőiné Drizner Anett élelmezésvezetőknek, és a konyhai dolgozóknak, hiszen ez egy csapatmunka. Természetesen a kitüntetést köszönöm a városvezetésnek és a képviselőknek.