Sok Szerencsre látogató kérdezi tőlem, hogy melyik az igazán Tokaj-Hegyaljára jellemző, turistacsalogató részlete a városnak. Mondom, nézzék meg a vár épületeit, a templomokat és a pincesort. Ez utóbbiról visszatérve, általában nincs nagyon felemelő élményük.
És való igaz, a hegyaljai pincesor, pincés terület megszokott, jellegzetes képe már nehezen fedezhető fel az Alsó és a Felső pincesor utcáin, van ugyan tíz-tizenöt még eredeti, esetleg szépen karbantartott pince, de azok legnagyobb részt elszórtan találhatók. Bár régen egységes és rendezett megjelenésű lehetett a helyi borászati tevékenység ezen utcáinak képe, de mára sok minden átalakult. Megjelentek a különböző stílusú lakóházak a pincék között, és sok esetben a borházak fölötti füves dombokat lekerítették, hogy legyen „saját” telkük, általában nem idevaló kerítésanyagokkal.
Több pincebejáratot annyira átalakítottak, hogy már nem lehet felismerni egykori szépségüket, vagy még a szocializmusban „talált” anyagokkal ékesítették, többnél az utóbbi években Frédi-Béni hulladék kővel burkolták a falakat. Az összhatás rendezetlenséget, zavarosságot, néhol gagyi összhatást eredményez. Beszélhetünk-e még egyáltalán Szerencsen pincesorról? Most még fel lehet fedezni néhány pincénél, borháznál a szépséget, az egyedi szerencsi pincesori építészeti stílust, ami értékes, megőrzendő és csak erre a városra jellemző.
Chateau Cloche pincészet. Fotó: Salamin Ferenc
De az elmúlt évtizedek folyamatait folytatva, már nem sokáig lesz így. Ha elindulunk a Kossuth térről fölfele, az út egyes részei akár időutazásnak is tekinthetők, a sok garázsbódé és néhány közterületi raktárcsarnok a „mindent szabad, ami rontja a város egykori szépségét” korába repít vissza minket, ellentétben állva a sok helyen lecserélt új útburkolatokkal és több mai épülettel. A pincesort megközelítvén a felújított, vagy rendben tartott borházak között összedőlt, számos romos, elhagyatott, vagy gazdátlan pincék találunk. Még sok éve nem használt borászati üzem is akad a területen, s az utak, zöldterületek sem mindenhol rendezettek.
Pedig a szerencsi pincesorok területe jó adottságú, közel van, a város központjából könnyen elérhető, szép a kilátás a borházak előtti terekről, és el lehet sétálni a közeli szőlőkbe is, vagy akár megnézni a panorámát az Aranka-tetőről.
Több igazán elismert, magas minőségű borokat készítő borásznak is van itt pincéje, tehát van is miért ide ellátogatni akár a messziről jött embernek is. Az igazi szerencsi vendégszeretetről pedig én magam is sokszor meggyőződtem a pincék hűvösében, kisebb vagy nagyobb csoportokat ide vezetve.
Szerencsi pincesor. Fotó: Salamin Ferenc
Gondoljunk megjelenésben például a hercegkúti pincesorokra. Bár más hangulatúak, de az egységes szemléletet, a harmonikus megjelenést, a felújított, rendezett közterületek gondolatát át lehetne venni, valamint azt a tapasztalatot, hogy ezek együtt mennyire vonzóak a látogatók számára, és mekkora forgalmat generálnak. Miért hagynánk, hogy a borturizmus (és a hozzá tartozó bevétel) nagy részét csak más hegyaljai települések vigyék el, mikor Szerencsen is tudnák a borászok, és a hely szelleme ugyanazt a csodát bemutatni a világnak, mint hegyalján másutt.
Ráadásul van távlati elképzelés és van már egykét megvalósult jó példa a pincesor fejlesztésére, új épület építésére, felújítására. Csak elhatározás szükséges, és fejlesztési elképzelés (részben megvan), valamint központi (és a lehetőségekhez igazítva helyi) anyagi támogatás, pályázati összeg a végrehajtáshoz. Az itt bemutatott vázlatok azt mutatják, hogy kisebb, és a régi pincék, pincebejáratok arányára, méretére hasonlító módon lehetne fejleszteni a területet, és egyedi, csak Szerencsre jellemző „image”-et adni a pincesornak.
A mellékelt megvalósult példák fotói pedig azt mutatják, hogy akár újszerű, modernebb elemekkel társítva is lehetséges a történelmi hangulatot megtartani, továbbvinni, lehet múlt és jelen harmóniáját megteremteni.
Salamin Ferenc