A fürdő Szerencs egyik legszebb és legpatinásabb épülete, a kor igényeinek megfelelő magasszínvonalú középület. 1910-ben tíz hónap alatt készült el, de a gyors építkezés ellenére szerkezetileg és építészetileg egy ma is mutatós és stabil intézményt kapott a város. Az eredeti cikk a Szerencsi Hírek 2020. novemberi számában jelent meg.
A stílusában eklektikus és szecessziós jegyeket mutató épület arányos, ma is gyönyörködteti a szemét és a szívét az embernek, és említsük meg a tervező, Dvorák Ede műépítész nevét is, hiszen a harmonikus tömegalakítás, a homlokzatok nemes díszítettsége, a belső terek nagyvonalúsága mind neki köszönhető.
Érdekes a Fürdő építésének története is, például az, hogy az akkori képviselő testület 1900-ban határozta el először az építést, de a végleges döntésig, a pénz előteremtéséig nyolc év telt el, a döntés után azonban viszonylag hamar birtokba vehették a szerencsiek. A fürdő épülete eredetileg kádfürdőnek és „gyógyfürdőnek” épült, mivel akkoriban szinte senkinek nem volt otthon fürdőszobája, elsősorban tisztálkodni, kádban fürdeni jártak ide az emberek, valamint a melegvizes kismedencében áztatni magukat, esetleg iszappakolást vagy masszázst igénybe venni jöttek a fürdőbe.
A tizenhárom évvel ezelőtti felújítás során a mai igényeknek megfelelően úszómedence, pezsgőfürdő, merülőmedence, szaunák, gőzkabin, öltözők, és szolgáltatásokra alkalmas helyiségek készültek. A helyreállítássorán sok érdekesrészletre is fény derült, és sok részletet kellett kitalálni egykori elmosódott fotók alapján, vagy az eredeti tervező helyébe képzelve magunkat.
Az alaprajzi elrendezés egyszerű, logikus, a belső terek elegáns sorolásban következnek egymás után: a szélfogóban az építők, építtetők, tervezők nevét olvashatjuk, s innen lépünk be az előcsarnokba, mely nyolcszögű alaprajzával, körben lévő üvegajtóival, magas, kupolás lefedésével lebilincselő hatást tesz a látogatóra. A látszólag haszontalan térpazarlás az öröm és felszabadultság érzésével tölti el az érkezőt, innen már egyenes gerinccel és büszkén megy tovább, s már ezért a lelki élményért érdemes volt megépíteni ezt a termet.
Az eltérő oldalhosszúságokból álló nyolcszög alaprajz egyébként nagyon praktikus elosztótér is, hiszen nyolc ajtón nyolcféle irányba juthatunk tovább, ezek az üvegezett, kétszárnyú ajtók az eredeti, százéves szerkezetek.
Az előcsarnokból jobbra és balra induló folyosók vezetnek a két szinten az öltözőkhöz, a medencékhez és szaunákhoz, és egyéb szolgáltatások szobáihoz. Izgalmas a századforduló korának emlékeit, illetve azok mai megfelelőit felfedezni az épület belső és külső látványában.
Az előcsarnok csillárját régen kötélen engedték le a szereléshez, ennek csigáit és tekerő szerkezetének kerek dobozát láthatjuk, mint ipartörténeti emléket a felmenő falban.
Itt a sárga, piros, zöld üvegek a felső ablakokban a régi mintáját követik, de az egykori képeslapok fekete-fehér képeinek homályos szürke árnyalataiból elképzelve és helyreállítva.
A fürdő felső színes üvegablakai. © Fotó: Nagy István
Az előcsarnok alatt egy alsó szinti pihenő-kávézó tér készült, mely egy tégla kupolát kapott az alsó folyosók mennyezetéhez hasonlóan, és amelybe egy kis kerek nyíláson át lehet letekinteni a felső előcsarnokból.
Az „U” alaprajzú épület udvarán a két háború között külső úszómedencét építettek. Ennek a helyén készült a felújításnál egy új medencetér, mely az udvar lefedésével alakult ki, és amelynek a homlokzatán sok üvegfelület készült, hogy a parkra minél jobban ki lehessen látni. A téglából rakott tartópillérek és boltívek a régi kerítésfal mintájára épültek, a fogazottan rakott tégla párkánnyal együtt.
A medencetérből itt egy napozóteraszra lehet kiülni, a parkosított kertet élvezve. Az egyszerűség, a puritánság jegyében készültek egykor a belső terek burkolatai is, a padló a legtöbb helyen terrazzo, vagyis egyfajta helyszínen öntöttcsiszolt műkőhabarcs volt. A néhány helyen megmaradt maradványok mintájából következtetve az előcsarnokban és közlekedőiben állították helyre ezt a ma már különlegesnek tekinthető padlóburkolatot. A belső terek hangulata is egy meglepő időutazást kíván biztosítani a látogatóknak, a mai kor igényeinek megfelelő szolgáltatások mellett a régies karaktert felvillantva.
Az eredeti meszelt falakat fehér mosható festés idézi, a szaunák és gőzkamra, sókamra az új igényeket jelenítik meg, azonban az időtlenséget sugárzó fehér térben, mint fürdődézsák, fahordók jelennek meg felnagyított formában, amelyekben akár dédapáink is fürödhettek volna. Városi intézményhez illően az épület külső kialakítása is racionális volt, megjelenése egyszerű, időtálló, puritán. Igényesebb díszítése csak a bejárat környékének van, részletei azonban egyszerű és olcsó anyagokból készültek: vakolatstukkók, hajtott laposvas korlátok, vasbordás ablakok, cserép fedés.
Az önkormányzat beruházása abban a korban sem lehetett drága, hivalkodó, de olcsó megoldásokkal mégis rangos épületet kívántak emelni.
A homlokzatokat kiugró részek, díszes rizalitok osztják, a falfelületeken párkányok, osztó sávok, un. vakolat lizénák futnak, az ablakok körül keretezés, felettük párkány vagy timpanon található. A bejárat erősen hangsúlyozott, mint egy tipikus és jól megfogalmazott saroképület, a részletekben gazdag bejárati üvegfalat és ajtót száz éves képeslapok felnagyításával, alig látható fotókból állítottuk helyre. A sarok felőli bejárat fölött hangsúlyos és magas oromzat emelkedik ki, két kerek oszlop és tetejükön nagyméretű timpanon emeli a bejárat fényét.
Csodával határos módon megmaradtak az oromzatok tetején a kőgömbök és a főbejárat feletti hattyú is.
A hattyú szobor ami a Szerencsi Fürdő & Wellnesház jelképe és hivatalos logója is egyben. © Fotó: Nagy István
A bejárat mögött a tetőből nyolcszögű, magas, toronyszerű épületrész emelkedik ki, már itt is mutatja magát a ház közepe, az előcsarnok központi szerepe.
Izgalmas eleme az épület városképi megjelenésének az egykori kazánház magas kéménye. A nyolcszögletű szerkezetben a téglasorok száz évet is kibírtak, a hótól-jégtől meggyengült habarcsot cserélve, a felső részt újrafalazva, továbbra is szemet gyönyörködtető. A homlokzati nyílások eredeti acél bordás ablakait az új ablakok elé rácsként építettük be, illetve a fürdőcsarnok és a medencetér közötti falba kerültek belső ablakoknak, ezzel is idézve a régi hangulatot. A Fürdő épülete már száztíz évig fennmaradt, és képes volt többször a megújulásra, az aktuális igények befogadására.
Szerkezetei, alaprajzi elrendezése, külső formálása időtálló, visszafogott, nem pazarló. Az ilyen épületeknél (és minden épületnél) a karbantartás, az értő használat és fenntartás nagyon fontos, hiszen egyes részletek a hó és fagy hatására tönkre mehetnek (mint például a vakolat díszítések, a kőgömbök, a hattyú). Ezeket azonban viszonylag könnyű felújítani, újra készíteni, és akkor ez a csodálatos épület akár további több száz évig tudja még szolgálni és gyönyörködtetni Szerencs város polgárait.
Vigyázzunk rá, közös értékünk!
Salamin Ferenc