Fery Antal (1918-1994), szerencsi származású grafikusművész legszebb fametszeteit tartalmazó könyvének bemutatóját április 17-én tartották, a Rákóczi-vár lovagtermében.
A megjelenteket Nyiri Tibor polgármester köszöntötte, aki elmondta, hogy a Zempléni Múzeum a helyi értékek őrzője. Megtalálható itt többek között a Rákóczi Zsigmond és kora című tárlat, valamint Petrikovits László által elkezdett több százezer darabos képeslevelezőlap gyűjtemény. A kínálat most Fery Antal ex libriseivel bővült, aki országos és európai szintű hírnévre tett szert. A városvezető büszke arra, hogy Szerencs tovább őrzi emlékét az új tárlattal és a könyv kiadásával.
Ezt követően Majoros Judit, a Zempléni Múzeum igazgatója és egyben a könyv megálmodója méltatta az elhunyt művészt. Beszédében elhangzott, hogy Fery Antal grafikus, a fametszés művészetének nagyérdemű mestere 1908. június 12-én született Szerencsen. A cukorgyár a tízgyermekes Fery család több tagjának nyújtott tisztes megélhetést. Szinte törvényszerű, hogy a legkisebb gyermek is – a későbbi művész – igen fiatalon ebben az üzemben kezdett el dolgozni. Hamarosan kitanulta a bádogos szakmát. A szabadidejében szívesen rajzolgató fiatalember tehetségére felettesei is felfigyeltek.
A Zempléni Múzeum Fery Antal ex libris kiállítása. Fotó: Nagy István/Szerencsi Hírek
1927-ben a gyár ösztöndíjával kezdte meg művészeti tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán. Varga Nándor Lajos professzor szellemi útravalójával ellátva 1935-ben vette át a grafikusi oklevelet. A következő években alkalmazott grafikai munkákból tartotta el magát: plakátokat, kiállításokat tervezett, üzleti grafikákat készített, sőt egy ideig a szegedi Szabadtéri Játékok díszletezési munkáiban is részt vett Varga Mátyás vezetésével. Fametszetek készítésével mindig szívesen foglalkozott. Ezzel az eljárással főként ex librisek készültek, amik nem mások, mint sokszorosított (grafikai vagy nyomdai) eljárással készített papírlap, melyet a könyv kötéstáblájának belső oldalára ragasztanak azzal a céllal, hogy a könyv hovatartozását dokumentálja.
Fery Antal első kisgrafikáit 1939-ben készítette. Mire a műfajba belelendült volna, kitört a második világháború. Katonai behívót kapott. Grafikus képesítése miatt a vezérkarnál térképek rajzolásával foglalkoztatták. Többhónapos hadifogság után tért haza, s bár felróható vétke nem volt, négy esztendőre mégis rendőri felügyelet alá helyezték. A forradalom utáni csendet 1959-ben a Kisgrafika Barátok Köre (KBK) megalakulása törte meg. Fery Antal egyik alapítója, majd 1978-tól haláláig elnöke volt. A művész neve egyre ismertebb lett világszerte: kongresszusokra hívták, díjakkal jutalmazták, jelentős külföldi szaklapok méltatták kisgrafikáit. Alkotásaira jellemző volt a magyar valóság, a kultúra nagyjai, műemlékeink és természeti értékeink. Fery Antal 86 éves korában, 1994-ben hunyt el, emléke azonban elevenen él. Keze munkáit őrzik a gyűjtők mappái, a külföldi múzeumok gyűjteményei és a műveiből rendezett kiállítások. A Zempléni Múzeum emlékszobor is hirdeti a mester emlékét, aki kisgrafikával stílust teremtett, alkotásaival gazdagabbá tette a magyar kultúrát. Már súlyos beteg volt, amikor 1993-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét.
A „Válogatás Fery Antal fametszeteiből” címet viselő könyvben aktív szerepet vállalt Horváth Hilda művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum főosztályvezetője és Kiss István könyvművész, akik szintén jelen voltak a bemutatón. Horváth Hilda a művészt méltatta, akit Európa szerte az egyik legnagyobb fametszőnek tart. Kiss István elmondta, hogy igyekezett a mestertől olyan fametszeteket összeválogatni a könyvbe, amiből az olvasó egyfajta képet kap Fery Antalról. Hangsúlyozta, hogy az az alkotói alázat és fegyelem, amivel a művész fába véste elképzeléseit mára kihalóban van. A könyv szerkesztésében aktív szerepet vállalt még a művész lánya, Bánki Veronika műfordító, aki újfent számos ex librist adományozott a Zempléni Múzeumnak. A vele készített interjút a következő lapszámokban közöljük. A bemutató után kötetlen beszélgetés volt, a megjelentek megtekinthették és meg is vásárolhatták a könyvet.
Balról jobbra: Nyiri Tibor, Majoros Judit, Horváth Hilda és Kiss István. Fotó: Nagy István/Szerencsi Hírek
Fontos tudni, hogy Fery Antalt 1989-ben díszpolgárrá avatták Szerencsen. Szerencsére az akkori ünnepi beszéde fennmaradt az utókornak, amit változtatás nélkül közlünk. „Mindenki tudja Szerencsen, hogy őseim nem Vereckénél jöttek be Magyarországra. 1888-ban a szerencsi cukorgyár építésekor kerültünk ide Morvaországból. Apám a nyers cukorgyárban tevékenykedett, később az anyagraktár vezetője lett 1918-ban, 58 évesen korában bekövetkezett haláláig. Tízen voltunk testvérek, hét fiú és három leány. Három fiú a betűszedést tanulta ki, három pedig a vasesztergályosi szakmát. Én a bádogosságot tanultam a cukorgyárban 1923-tól 1925-ig. Két éves segéd voltam, amikor 1927-ben a Cukorgyár Rt. ösztöndíjával Pestre kerültem. Tizedes magyar vagyok, mert globális ezer esztendőből családunknak csak száz év jutott. A hét Fery fiú összesen 30 évet katonáskodott. A véradót is leróttuk. Laci bátyám az első világháború első hónapjában esett el az orosz fronton, 21 éves korában, 1914-ben. Jóska bátyám a második világháborúban esett el 43 évesen, szintén az orosz fronton. Mari nővérem fia, Berényi László leventeként került Bajára, ahol tífuszban halt meg 1944-ben. A nevem francia eredetű. Az ősök a francia forradalomkor emigráltak Morva- illetve Magyarországra. A felmenők között vannak németek is, úgyhogy gall, germán és szláv keverék vagyok. Én magyarul gondolkodom, magyarul érzek és magyarul imádkozom. Tamási Áron szerint azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne. Hát én Szerencshez tartozom, és a szülőhelyemet nagyon-nagyon szeretem…” – olvasható a fennmaradt forrásokban.
Ez a szövegrészlet remekül érzékeltetni, hogy a művész mennyire szerette Szerencset. A könyv megvásárolható interneten és a Zempléni Múzeumban, az ex libris kiállítás pedig az intézmény nyitvatartási idejében látogatható.