A trianoni békediktátum 100 éves évfordulójára tartott megemlékezést június 4-én délután Szerencsen, a Világörökségi Kapuzatnál Szerencs Város Önkormányzata és a Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár.
Az esemény pontosan fél öt után két perccel kezdődött, amikor Versailles-ben a Nagy-Trianoni kastélyban 1920. június 4-én Benárd Ágost küldöttségvezető és Drasche-Lázár Alfréd rendkívüli követ, államtitkár aláírta a békediktátumot. Szerencs polgármestere beszédében kiemelte, hogy a trianoni szerződés kimondta az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását, aminek következményeként Magyarország területét 283 ezer négyzetkilométerről 93 ezerre, lakosságát 18,2 millióról 7,6 millióra csökkentették.
Nyiri Tibor hangsúlyozta, hogy meg kell ismertetni a történelmet a jövő generációjával, át kell nekik adni az érzést, a tudást múltunkról. A szónok felhívta az emlékezők figyelmét arra, hogy nem szabad feledni az elcsatolt területeken élő magyarokat, és békében kell élnünk a szomszédos nemzetekkel.
A beszédet követően Parajos Tibor cserkésztiszttől Reményik Sándor: Nagy magyar télben című versét, Ács Kincső szavalatával Juhász Gyula: Trianon, valamint Kretovics Istvánt előadásában Wass Albert: Üzenet haza című versét hallgatták meg a résztvevők. A szavalatokat követően a Világörökségi Kapuzat tornya előtt átadták Kretovics István által, az alkalomra készített fényinstallációt, majd megkongatták a lélekharangot.
Az alkotás Nagy-Magyarországot formázza, az elszakított területekkel. – A földből kinövő fa jelképezi azt az összetartó erőt, ami egységgé kovácsolja a Kárpát-medencében élő magyarságot – hangsúlyozta Kretovics István. A helyszínen elhelyezett táblán a szomorú történelmi eseményhez kapcsolódó legfontosabb információk olvashatók.
A megemlékezés a Classic Brass Quintet közreműködésével a Szózat éneklésével ért véget Szerencsen.
