Kun Dávid szerencsi származású földtudományi mérnök. Felnőtt koráig a város lakója, a mai napig is gyakran jár haza, elkötelezett a térség irányába. Nemrég költözött vissza az Amerikai Egyesült Államok fővárosából, Washington D.C.-ből, ahol többek között környékünkről elsőként, külgazdasági attasé beosztásban szolgálta Magyarországot a washingtoni magyar nagykövetségen. Életéről és amerikai tapasztalatairól kérdeztük.
– Mesélj a gyerekkorodról! Hol nőttél fel, és később merre tanultál?
– Szerencsen nőttem fel, csodálatos szüleim, testvérem, és anyai nagymamám ölelő szeretetében. Igazi felhőtlen gyerekkoromvolt, az Alkotmány utcában szocializálódtam, amelynél izgalmasabb, pezsgőbb utcát nem is kívánhattam volna. Szinte állandóan a szabadban voltunk, több korosztály együtt, rengeteg programot szerveztünk: kosaraztunk, fociztunk, bújócskáztunk este pedig a csillagokat néztük. A kosárlabda iránti rajongásom a Rákóczi Zsigmond Általános Iskola szabadtéri pályáján kezdődött. Számtalanszor előfordult, hogy napi nyolc órát töltöttünk ott jó és rossz időben egyaránt. Bár már ritkábban fogom a kezembe a labdát, a játék iránti szenvedélyem végig kíséri az életemet. Tanulmányaimat az említett általános iskolában kezdtem, majd a Bocskai István Gimnázium hatosztályos tagozatán folytatva tettem érettségi vizsgát. Mindkét intézménybe nagyon szerettem járni, életre szóló élményeket, tapasztalatokat szereztem.
A mai napig a legjobb barátaimat innen kaptam.
A gimnáziumot követően a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karára nyertem felvételt, ahol földtudományi mérnökként végeztem. Felsőfokú tanulmányaim során számos ismeret megszerzése mellett, elsősorban a megújuló energiákról szóló tantárgyak álltak a legközelebb a szívemhez. Az egyetemet követően több szektorban is dolgoztam: a családi vállalkozástól az államigazgatáson át a versenyszféráig, bel-és külföldön egyaránt.
– Az Amerikai Egyesült Államokban is éltél. Milyen élmények értek, mivel foglalkoztál?
– Az államok fővárosában, Washington D.C.-ben több mint három évet éltem. Gyerekkori álmom vált valóra azzal, hogy a világ egyik vezető hatalmának mindennapjaiba igazán mélyen beleláthattam, számtalan autentikus élményt szerezve. Volt szerencsém eljutni 28 államba, az USA természeti szépségeinek egy részét megcsodálni, különleges emberekkel találkozni, az őslakosoktól a világsztárokig. Többek között megadatott, hogy egy amerikai nyelviskolában tanulhattam, ahová előtte még nem járt magyar diák.
Felemelő érzés volt látni, hogy az iskola falára felrakták a magyar zászlót, amely azóta is megtalálható ott.
Természetesen igyekeztem eljutni minél több profi kosárlabda mérkőzésre, illetve játszottam a helyi csapatban szintén első magyarként. Bárhová utaztam mindig nálam volt a Szerencs-Ond zászló, így kicsit a szerencsiek és az ondiak is ott voltak velem, igyekeztem Szerencs és a térség hírnevét magammal vinni. Kezdetben egy ételszállítmányozó cégnél dolgoztam, később a washingtoni magyar nagykövetségen szolgálhattam hazámat külgazdasági attaséként.
– Mit tapasztaltál, milyen az amerikai élet, milyen volt a világ egyik legfontosabb fővárosban lakni?
– Az amerikai életről, életérzésről könyvet lehetne írni. Az Egyesült Államok a lehetőségek hazája, számomra fantasztikus ország. Az „Amerikában kolbászból van a kerítés” mondás azonban tapasztalataim szerint nem helytálló. Munkát vállalni és letelepedni nagyon nehéz abban az esetben, amennyiben egy kinti munkáltató nem várja és intézi el a munkavállaláshoz és a letelepedéshez szükséges engedélyeket. Helyi kapcsolatok hiányában nagyon nehéz azonnal kvalifikált állást találni, ugyanakkor képesítés nélkül végezhető lehetőségek garmadája várja a potenciális munkavállalót, amiből nagyon nehéz megélni, csak keservesen és sok idő elteltével lehet egyről a kettőre jutni.
Kun Dávid az Amerikai Egyesült Államok Capitoliuma előtt kezében a Bocskai István Katolikus Gimnázium zászlajával. Fotó: magánarchívum
Az amerikai cégnél papíron heti 48 órában, a valóságban, heti hat napban dolgoztam napi 10-12 órát, évi 7 nap szabadsággal. Jelenleg a munkavállalók nem rendelkeznek szövetségi törvények által egységesen garantált fizetett szabadsággal, illetve pihenőnapokkal. Az esetek zömében a foglalkoztatók saját belátásuk szerint dönthetnek az adható szabadságokról. Minden nehézség ellenére élveztem a munkám, a kollégáim kedvesek, nyitottak és segítőkészek voltak, igyekeztem a lehető legtöbb tudást elsajátítani.
Amikor a fővárosról beszélünk fontos, hogy Washington D.C.-t említsünk, hiszen ha lehagyjuk a kerületi minősítést, akkor könnyen öszszetéveszthető az északnyugati parton elhelyezkedő Washington állammal. A főváros szervezett, impozáns, európai hangulatú város, változatos építészeti stílussal, hatalmas parkokkal. Számos náció él együtt, közöttük a spanyol-ajkúak vannak döntő többségben.
– Ha jól tudom a szerencsi térségből te voltál az első külgazdasági attasé. Mi a feladata az attasénak?
– Rendkívül sokrétű volt a tevékenységem. Nagyon leegyszerűsítve olyan üzleti információ és partnerkapcsolat közvetítő, akinek a legfontosabb feladata, hogy érvényesítse
Magyarország külgazdasági érdekeit, és segítse a magyar vállalkozókat az amerikai piacra történő kijutásban a fogadó országban
– esetemben az USA-ban –, valamint ösztönözze az amerikaiakat Magyarországon történő befektetésre.
Kiemelve néhány irányvonalat, többek között a külgazdasági attasé tájékoztatást nyújt az USA gazdasági, üzleti és befektetési környezetét meghatározó, releváns lehetőségeiről, szabályozásairól, illetve változásairól. Továbbá felelős az USA hatóságaival és hivatalos szerveivel folytatandó gazdasági jellegű tárgyalások tartalmi és technikai előkészítéséért, lebonyolításáért. A külgazdasági attasé feladata végtelenül színes, ugyanakkor megterhelő, szinte nincs megállás, állandóan felkészültnek és motiváltnak kell lenni, ami esetemben szerencsére működött, hiszen a haza ilyen szintű szolgálata az államok fővárosából nem mindennapi lehetőség.
– Jelenleg mivel foglalkozol, melyek a terveid?
– Jelenleg Budapesten egy informatikai cégnél dolgozom menedzserként, ahol igyekszem kamatoztatni az USA-ban megszerzett, „mindent az ügyfélért” típusú szemléletet. A szakmai fejlődésen túl a szabadidőmben igyekszem a lehetőségeimhez képest tenni Szerencsért és a térségért. Hamarosan, 2021. július 10-én megrendezésre kerül a III. Szerencs Forever kosárlabda jótékonysági est, illetve „Ond Jó” névvel tervezek Ondon hagyományteremtő jelleggel főzést. Remélem pozitív fogadtatásra talál az ott lakók körében.