Gaál Mihály köztiszteletben álló helyi vállalkozó, aki a Szerencs Város Napja alkalmából rendezett ünnepségen Szerencs Város Közszolgálatáért kitüntetést vehetett át. Aktív közéleti ember, aki évtizedek óta kiveszi részét a város közösségi munkájából. Anyagilag és erkölcsileg is segíti a közoktatási intézmények munkáját, támogatta a Hegyaljai Alkotók Társulását, részt vállalt antológiák kiadásában, szponzorálásában. Évtizedek óta segíti az SZVSE működését. Támogatója volt az Árpád-hegyen a fenyőültetésnek, részt vállalt a Munkás Szent József templom építésében. A Hegyközség alelnöke.
Munkája túlmutat a város határain, hiszen rendszeresen segíti a környező települések közösségi életét, támogatja a miskolci Egy Esély civil szervezetet, valamint a Megyei Kórház Gyermek Egészségügyi Központban lélegeztető gép vásárlását.
– 1958-ban születtem Sárospatakon. Gyerekkoromat Sárospatak-Bálványoson töltöttem szerény anyagi körülmények között, de nagy békességben és szeretetben szüleimmel és testvéreimmel, Ernővel és Katalinnal. Ma már mindannyian köztiszteletben álló szerencsi lakosok, akikkel azóta is nagyon szoros, mindennapos a testvéri kapcsolat. A sárospataki II. Rákóczi Ferenc Gimnázium elvégzése után – mivel nem vettek fel az orvostudományi egyetem fogorvos szakára – Kazincbarcikán az akkori Borsodi Vegyi Kombinátban kezdtem dolgozni.
A munka mellett tanultam és vegyésztechnikusi oklevelet szereztem. Itt ismerkedtem meg a feleségemmel és 1981-ben költözünk Szerencsre. Munkahelyem a Szerencsi Cukorgyár lett majd a KISZ Járási Bizottságán dolgoztam. Közben a Pannon Agrártudományi Egyetemen általános agrármérnök diplomát szereztem. 1989-ben indítottuk az első vállalkozásunkat Szerencsen, majd később Miskolcon és Kazincbarcikán is nyitottunk üzletet. Életem során sok mindennel foglalkoztam –szerencsejáték-szervezés, kereskedelem – de a mezőgazdaságtól soha nem szakadtam el.
Ma a fő mezőgazdasági területem a szőlőtermesztés némi borászkodással. Tizenöt évvel ezelőtt fogalmazódott meg a gondolat Varkoly István és Kelemen János barátaim kezdeményezésével, hogy szorosabbra kellene fűzni a környék borászai között a kapcsolatot. Így alapítottuk meg a Szerencsi Borbarátok Körét. Ez egy olyan informális társaság, akik évente egy-két alkalommal összeülünk és tapasztalatokat cserélünk. Egy idő után igényünk volt arra, hogy megmutassuk a termékeinket, ezért megszerveztük a Szerencsi Pálinka és Bormustrát a városnapi programok keretében.
Idén már tizennegyedik alkalommal rendeztük meg ezt az eseményt. Ezen a megmérettetésen mindenki megmutathatja az általa előállított nedűt. A legjobbnak ítélt borok, illetve pálinkák készítői elismerésben részesülnek. Ez a mustra is arra sarkallja a termelőket, hogy minél magasabb minőségű italokat állítsanak elő. Immár közel negyven éve élek Szerencsen. Szeretem ezt a várost, nagyon szép és rendezett. Külön éke a településnek a vár és a várkert, ahol a történelmi köveken lépkedünk. Ha vendégeim jönnek, büszkén mutatom meg értékeinket és mesélek a városunk jelenéről és múltjáról.
Amire azonban a legbüszkébb vagyok a családom, a három gyermekem és a két unokám. Ők is besegítenek a családi vállalkozásba, de ezen felül mindenki megtalálta a saját számítását és megállják a helyüket az életben, ami nagy öröm számomra.