Ekker Róbert neve mindenki számára ismerős lehet, aki járt már Szerencsen, hiszen különböző szobrok és emléktáblák dicsérik keze munkáját városszerte. A környék egyik legnagyobb kulturális és szórakoztató eseményének az Országos Csokoládé Fesztiválnak is kulcsfigurája, hiszen minden évben a rendezvény egyik fő látványossága az általa készített csokoládé szobor. Nem csak szülővárosában, hanem számos környező településen, sőt a határon túl is van olyan község, ahol az ő művei díszítik a köztereket. Vele beszélgettem.
– Ekker Róbert Szerencsen született, az általános iskolai éveit is itt töltötte. Ekkor már kitűnt társaitól kézügyességével és rajztehetségével.
– Mindig szerettem rajzolni, festeni, főleg a természetből inspirálódtam, de a portrék is közel álltak hozzám. Tóth Miklósné művésztanár ismerte fel először a bennem rejlő tehetséget, az ő biztatására választottam a művészi pályát. Az általános iskola befejezése után Szegedre felvételiztem a Tömörkényi István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola szobrászszakára. Itt olyan magas színvonalú képzést kaptam elismert oktatóktól, ami kiváló alapot nyújtott a pályafutásom során.
– A középiskolát követően néhány évig Budapesten élt, de mindig is Szerencs volt az otthona és ide vágyott vissza.
– A fővárosi éveket követően visszaköltöztem Szerencsre, hiszen visszahúzott a szívem édesanyám is itt él. Ekkor adódott egy lehetőség a Szerencsi Csokoládégyárban, grafikus pozíció betöltésére. A cég által forgalmazott klasszikus szerencsicsokoládék csomagolásának grafikáját én terveztem. Többek között a 30 éves múltra visszatekintő Szerencsi állat ABC sorozat mintázata is az én nevemhez fűződik. Az alkalmazott grafikus munka mellett a díszítő szobrászattal is elkezdtem foglalkozni. Közel 10 évig tevékenykedtem az édesipari vállalat kötelékében, majd teljes energiámmal a kő és bronz szobrászati munkával kezdtem foglalkozni. Időközben megnősültem és három gyermekem született.
– A Szerencsen található köztéri szobrok és emléktáblák nagy része az ő keze munkáját dicsérik. Emellett a már ikonikusnak számító csokiszobor kiállítás is az ő nevéhez fűződik.
– 2007-ben, amikor az első Országos Csokoládé Fesztivál ötlete megfogalmazódott, felvetődött az ötlet, hogy minden évben egy különleges csokoládé szoborral színesítjük a rendezvényt. A csokoládé faragás folyamatait autodidakta módon sajátítottam el, mindig tanulva az előző tapasztalatokból. Az elmúlt években több történelmi személyt valamint mesefigurákat is megformáztam az édességből. Az itt készült alkotások egész évben megtekinthetőek a Szerencsi Turisztikai Központban. Az év többi részében is rengeteg felkérés érkezik hozzám.
Jelenleg a Sziget Alapítvány megbízásából a régi, elkopott emlékművek felújítása zajlik folyamatosan a városban. Többek között a zsidó temetőben, a Bartók Béla úton már elvégeztük a rekonstrukciókat, de II. Rákóczi Ferenc szobránál, illetve a második világháborús emlékműnél is végeztünk munkálatokat, hogy olvasható jó állapotú táblák őrizzék a történelmi emlékeinket. A magyarság múltja mindig is közel állt a szívemhez, a munkáim témájának nagy része a népünk fontos eseményeihez és személyeihez kapcsolódik. Hitvallásom, hogy az alkotó munka küldetés, minden megszülető alkotás adósság törlesztés a szülőföld, a nemzet felé, azért a szellemi és fizikai táplálékért, amely életre hívta, megtartotta bennem az alkotó embert.
– Két évvel ezelőtt súlyos betegségen esett át, ami nagyban megváltoztatta az életét. Hosszú felépülését követően új szemléletmóddal folytatta tovább a munkát.
– Ez a betegség rádöbbentett arra, hogy el kell engedni azokat a dolgokat, amelyek nyomasztanak. Szerencsés vagyok, hiszen ez egy olyan súlyos állapot volt, amiből sokan nem tudnak felépülni. A gyógyulást követően egészségesebben élek és sokkal jobban odafigyelek magamra. Megtanultam átengedni egyes munkafolyamatokat másoknak, ha szükségesnek látom. Azt mondják a szobrászat magányos szakma, de én szívesen dolgozom csapatban is. Ennek köszönhetően új barátságok is szövődtek, valamint sokkal több energiám marad. Szabadidőmet elsősorban a családommal szeretem tölteni, főleg most, hogy megszületett az első unokám. Emellett szívesen horgászom és járom a természetet. Az íjászkodás szintén fontos pont az életemben, ez az a sport, ami segít a koncentrációban és kikapcsol is egyben. Régebben hagyományőrző csoport tagja is voltam, történelmi öltözetben mutattuk be a korabeli fegyvereket különböző bemutatókon.
– A jövőre nézve a szobrászkodás mellett a tanítás is a tervei között szerepel.
– Nemrég elkezdtem a fiatalabb korosztállyal is foglalkozni, havi rendszerességgel tartok interaktív órákat a helyi általános iskolákban, ahol a csokoládéról, annak megformálásról adok át információkat a diákoknak. A gyerekek nagyon élvezik ezeket a foglakozásokat, és sok ismerettel gazdagodhatnak. Emellett azt sem tartom kizártnak, hogy fiatal szobrász tanulókat is oktassak a jövőben. Az alkotó munkát addig szeretném folytatni amíg az egészségem engedi, hiszen ez nem csupán egy szakma számomra, hanem a hivatásom, ami az egész életemet átöleli.
Forrás: V.E.A.