A Felvidékről származó, ma már Szerencsen élő Döme Aladár a 2011-ben újjáalakult Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Sakkszövetség elnöke. Emellett jelenleg vállalkozóként és a tarcali Gróf Degenfeld Kastélyszálló igazgatójaként dolgozik. Vele beszélgettem.
Döme Aladár gyermekkorát a szlovákiai Pered (szlovákul Tešedíkovo) nevű településen töltötte, ott végezte el az általános iskolát is. Édesapja egy építészeti cégnél dolgozott, édesanyja gyári munkásként tevékenykedett. Szakközépiskolába Pozsonyban járt. Jó tanulmányi eredményei voltak, főként a matematikát, fizikát és kémiát szerette, mégis a vendéglátóipar vonzotta a legjobban. Ezért beiratkozott egy hotel akadémiára, ahol szaktantárgyakból kellett érettségiznie.
– Édesanyám budapesti volt és sokat jártunk oda meglátogatni a nagyapámat. Előfordult, hogy egy-egy születésnap, névnap alkalmából szállodában ebédeltünk, ott ünnepeltünk. Emlékszem, amikor beléptem a Hungária Hotelbe, egy falusi gyerek a Felvidékről egy ilyen hotelben csak ámult és bámult és azt gondoltam: a mesében vagyok – kezdi Döme Aladár. A hotel akadémián négy évig tanult, majd oroszul és németül érettségizett le. – Igazából kitanult pincér, felszolgáló vagyok, de mivel az ambícióim magasabbak voltak, szerettem volna a menedzsmentben dolgozni. Arról álmodtam, hogy egyszer majd egy szállodát vezethetek. Szerencsém volt, mert egy ötcsillagos hotelben volt a gyakorlatom Pozsonyban a Duna parton.
Munkába tudtam állni ott és voltam felszolgáló, vezető felszolgáló, haladtam a ranglétrán. A legkisebb lépcsőfoktól egészen a „Food and Beverage Manager” (éttermi igazgató) szintig, ami a vezérigazgató helyettesi pozíciót is biztosítja. 1977-ben egy pincérversenyen az elsők között végeztem. Erre nagyon büszke vagyok, mert ennek rangja volt még akkoriban – folytatja Döme Aladár, aki 1988-ban a pozsonyi Forum Hotelben vállalt állást: a francia étterem menedzsere lett.
– Itt meg kellett tanulnom a francia kultúrát, konyhaművészetet, de igazából nemzetközi gasztronómiát vonultatott fel a vendéglő. A menedzsernek sokrétű feladatai vannak: biztosítja azt, hogy az étterem magas szolgáltatást, minőségi alapanyagokból készülő ételeket és italokat nyújtson, és jó bevételeket produkáljon. Feladata még a személyzet képzése, mindennapi oktatása. Azt lehet mondani, hogy ez egy speciális munka, ami a gasztronómiának a csúcsa.
Minden apró részletre figyelni kell. Büszke vagyok arra, hogy Stevie Wonder, többszörös Grammy-díjas és Oscar-díjas amerikai popénekes, zongorista, zeneszerzőnek én voltam a személyes felszolgálója, mikor Pozsonyban járt – mondja. Döme Aladár arról is mesélt, hogy gyorsan tudott előre haladni a ranglétrán annak köszönhetően, hogy több nyelvet is beszélt: németül, angolul, oroszul, szlovákul és csehül is tud. Később jött a rendszerváltás és a Forum Hotel után nyugat felé vette útját, elsőként Ausztriába. Bécsben és az osztrák Riviérán egy igazán nemzetközi csapatban találta magát, ahol sok mindent megtanult a gasztronómián kívül: az életvitelt, a kultúrát, új szokásokat, viselkedéseket.
– A gasztronómiában az a jó, hogy soha sincs vége. Általában gyorsan rájöttem, hogy mindig előre kell menni az új dolgokért. Nem szabad megállni. Mindig kerestem az új kihívásokat. Aztán jött Németország, Svájc. Az a vágy is vezetett, hogy megismerjek valami mást – mondja. Közben megnősült és három gyermeke született, visszatért Pozsonyba és egy négycsillagos hotelben vezérigazgató helyettesként dolgozott. – Olyan befektetőkkel találkoztam, akiknek Magyarországon volt érdekeltségük és jelentkeztem egy állásra, ami Tarcalon volt. 2004-től hat évig a Gróf Degenfeld Kastélyszállóban dolgoztam, majd kiléptem és vállalkozni kezdtem. Öt év után visszatértem és jelenleg a Degenfeld Kastélyszálló igazgatójaként tevékenykedem.
A szemem előtt ez van: rend, fegyelem, tisztaság. Ez alapkövetelmény magammal szemben is és a kollégákkal szemben is. Ehhez csatlakozik a minőség. Nagy erőfeszítéseket kell tennem azért, hogy ezen az úton tudjunk haladni – mondja. Itt ismerte meg második feleségét, aki a borászatban kereskedelmi igazgatóként dolgozott. Szerencsen telepedtek le, egy kislányuk született. – Ez volt a célom, hogy Szerencsen otthonra találjak, mert megszerettem ezt a kisvárost. Vannak barátaim, ismerőseim, akiknek sok mindent köszönhetek – mondja.
Munkája mellett a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Sakkszövetség elnökeként is dolgozik. – Gyermekkorom óta szeretek sakkozni, édesapám is nagyon jó játékos volt. AmikorLékó Péter a világbajnokságra készült, egy csendes helyet keresett. Akkor jött szóba a tarcali kastélyszálló. Így szerencsém volt jobban megismerkedni a sakkvilággal és találkozhattam 3-4 világbajnokkal is. Később felkértek a megyei sakkszövetséghez, ahol igyekeztem segíteni, menedzseltem a gazdaságot. Egyszer találkoztam Visuvanátan Ánand indiai sakknagymester, sakk világbajnokkal. Elmesélte nekem, hogy készítettek egy felmérést, olyan gyerekekről, akik sakkoznak, és akik nem sakkoznak. Kiderült, hogy azoknak a tanulóknak 30%-al jobb lett az iskolai eredménye, akik tudtak sakkozni.
Ekkor elhatároztam, hogy teszek valamit. Ha a sakkjáték varázsa megfogja a gyerekeket, akkor nem fogják nyomkodni a telefont, nem kell annyira félteni őket, hogy az utcára mennek. A sakk is csak játék, de a királyok játéka. Elindítottunk egy olyan projektet mely során összehívtuk a környék polgármestereit. Sokat köszönhetek Koncz Ferenc országgyűlési képviselő úrnak, aki nagyban támogatott engem. Célunk volt a sakkversenyek szervezése a gyerekek részére. Nemrég zajlott le Szerencsen az amatőr sakk diákolimpia a megyei sakkszövetség szervezésében – folytatja. Döme Aladár szabadidejében gyakran úszik és fut, emellett nagy focirajongó. Az utazás is fontos számára télen és nyáron is szívesen fedeznek fel új helyeket családjával.
Forrás: M.B.