Portré

Egykor mezőgazdasági pilótaként dolgozó Kretovics István ma a szerencsi Kisgép- és Fénycentrumot vezeti családi vállalkozásban. Városunk díszvilágítása az ő keze munkáját dicséri. A szerencsiek és a településen átutazók is megcsodálhatták a körforgóban lévő, ledes fényfüzérekkel készített Télapót húzó szarvas csapatot, a fényt hozó angyalokat, a tél állatfiguráit vagy a húsvét nyuszijait. Gépészeti vezetőként tevékenykedett, gombacsírát állított elő, napkollektorokat telepített és többek között középkori ágyút is készített már. Ahogy mondja, élete egy regény, vele beszélgettem.

Kretovics István Füzéren és Tolcsván töltötte gyermekkorát. Azt meséli, kalandos volt ez az időszak életében. – A barátaimmal naponta többször megrohamoztuk a Füzéri várat, és volt, hogy nagyapám tehenét, nagybátyám lovait őriztem. A vár szikláin keresztes viperákat fogtunk ágas bottal, üvegbe tettük és édesapám nevében Füzérkomlóson eladtuk. Sok pénzt kaptunk érte, meg nadrágszíjat, mikor kiderült a dolog. A motorozás szenvedélye már 8 éves koromban megérintett.

A keresztapám Csepel motorjával bejártam a Nagy-Milicet, édesapám Pannóniájával a tolcsvai hegyeket – kezdi Kretovics István. Télen a korcsolyázás és a síelés vonzotta. – Jóapám, mikor látta, hogy hordódongán síelek, vett egy második világháborús sílécet, amit sok gyalulással a méretemre igazítottam. Ezzel a síléccel – beleszíjazva a mamuszcipőbe – motorosszemüvegben, lódenkabátban, óriási akarattal úttörő bajnokságot nyertem a tolcsvai iskolának a sátoraljaújhelyi síversenyen.

Az iskolai tornászcsapattal pedig a járási és megyei bajnokságot évről évre megnyertük – meséli. A középiskolát Miskolcon a Bláthy Ottó Erősáramú Ipari Technikumban végezte el. – A logikus tantárgyakat kedveltem: a fizikát, matematikát, villamosméréseket. Szerettem kiagyalni a megoldásokat. A tanárok pedig odaírták a dolgozatomra, hogy: „képlet alkalmazásával egyszerűbb lett volna” – mondja, majd hozzátette: középiskolában is folytatta a tornát, s legnagyobb sikere, hogy Miskolc város bajnoka lett gyűrűgyakorlatban. A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépész karára és repülőgép-vezető ágazatára nyert felvételt, majd az államvizsga után gépészmérnöki oklevelet és pilóta szakszolgálati engedélyt kapott.

A főiskolán ismerte meg feleségét és két gyermekük született. Nyolc évig mezőgazdasági pilótaként dolgozott. – A repülés csodálatos élmény volt, büszkeséggel emlékszem azokra az évekre. Mi végeztük a permetezést, műtrágyázást. Helikopterrel jártam szerte az országot. A repülés mellett télen gombát termeltünk, majd egy kis elszeparált laboratóriumot építettünk, ahol a gombacsíra előállítását kísérleteztük ki a feleségemmel. A gomba oltóanyagát szállítottuk a termelőkhöz még a határon túlra is. Később a nagyüzemű gazdaságok széthullottak, a mezőgazdasági repülés szétzilálódott, így váltásra kényszerültünk. Egy újabb diplomát szereztem a Kertészeti Egyetemen, próbálkoztam sok mindennel, majd visszatértem a gépészethez – folytatja.

Az Országos Érc- és Ásványbányák Hegyaljai Műveinek mádi üzemében gépészeti vezetőként tevékenykedett. – Nagy kihívás volt az elöregedett, túlnyomórészt orosz gépparkot életben tartani. Az évi 30-40 újítás hellyel-közzel sikerült is. Jó érzés volt látni, hogy egy-egy gépszörnyeteg újra elindul, termel és kevesebb meghibásodással megbízhatóbb lett. Az országos vállalat széthullása után új életet kezdtem, önálló egyéni kisvállalkozás formájában Mezőzomboron, mezőgazdasági gépek javításával, alkatrész kereskedelemmel – emelte ki Kretovics István. Eleinte mosógépek, centrifugák, villanybojlerek javítását végezte, majd Szerencsen a 37-es számú főút mellett alakították ki a cég telephelyét, ahol mezőgazdasági gépek értékesítése, javítása és alkatrészek árusítása a fő tevékenységük.

Emellett 20 éve díszkivilágítással is foglalkoznak. – Amikor a vállalkozásunk még Mezőzomboron volt és eljött a karácsony ideje, gondoltuk, hogy kívülről megvilágítjuk az épületünket. Korábban Ausztriából hoztam egy tekercs fényszalagot, majd hajlítgattam belőle egy hóembert és egy baglyot. Ez volt az első. Aztán kis szarvas, fák világítása, mesefigurák. Később több megrendelést is kaptunk a környező településektől a díszkivilágításra. Az általunk készített, jó csapatmunkában végzett díszvilágítások, reklámvilágítások elvitték a gyártó jó hírnevét a környező települések mellett a nagyobb városokba is, mint Miskolc, Budapest, Nyíregyháza, Győr, Dunakiliti és még a határon túlra is – meséli.

Az általa vezetett Kisgép- és Fénycentrum igazi családi vállalkozás, 11-en dolgoznak benne és minden évet hálaadó síeléssel zárnak a dolgozókkal együtt. Kretovics István középkori ágyút is készített már, mely az egyik büszkesége. – Azt mondják, hogy aki egy fát ültetett, vagy egy ágyút gyártott már nem élt hiába. Többféle ágyút is gyártottunk: kicsi Gábor Áront, illetve háromfontos tarackokat, nagy faltörő ágyúkat is. Ezek egy része a Füzéri várban található. Jelenleg pedig tárgyalások folynak – az ágyúink ügyében – a Budai várral és Krasznahorka várával – mondja. Kretovics István szeret utazni és unokáival tölteni az idejét.

– Sokat járok Erdélybe magán- és üzletemberként, valamint a szerencsi motoros csapattal is voltam már. Amikor napkollektorokat telepítettünk a Hargitára, visszafele a Kis Küküllő beszédes, csodálatos köveit hoztuk haza. Szeretem a székely emberek egyszerű, tiszta beszédjárását, vendégszeretetüket, becsületességüket, hazaszeretetüket. Ha tehetjük, útra kelünk felfedezni egy kicsit, de nagyon sok még a fehér folt. Azt hiszem erre egy élet nem is elég. Van három szeretett lányunokánk, most ők vannak soron, hiszen csodálatos foglalkozás nagyszülőnek lenni. A legtöbb, amit tehetünk, hogy tisztességes életre neveljük őket, átadjuk a tudásunkat, aztán már mi tanulunk tőlük.

Forrás: M.B.