Több mint két hónappal ezelőtt az extrém erősségű szélvihar jelentősen megmozgatta a szerencsi Világörökségi Kapuzat faszerkezetét, az esetleges további károk elkerülésére azonnal intézkedések történtek, a főutat is lezárták egy rövid időre, amíg a tűzoltók kosaras emelő segítségével a megmozdult fa elemeket levágták, vagy rögzítették. Az épületet egy-két napon belül statikus, építész és ács szakemberek is megvizsgálták és javaslatot dolgoztak ki a károsodások kijavítására. Az alábbiakban Salamin Ferenc, főépítész véleménycikkét olvashatják.
Érdemes a sajnálatos esemény kapcsán néhány sorban felvillantani az építmény történetét és annak körülményeit. Az elmúlt két évtizedben több hullámban érkezett kormányzati támogatás közös világörökségi fejlesztésre, az éppen tizenöt évvel ezelőtt elkészül Világörökségi Fogadóépület és Kapuzat a 27 település részére az első ilyen közös akció keretében készült, „Összefogással Tokaj Világörökségéért” elnevezéssel.
Ennek keretében létesült többek között a szegilongi Tájház, a mádi Szilvásfürdő létesítményei, a tarcali Hat Puttonyos Borfalu és felújították a bodrogkisfaludi Főtér és Kiállítóépületet. Minden település akkor, és a későbbi támogatási projektekben is maga határozta meg az épület, vagy felújítás tárgyát, funkcióját. Szerencsen is a város 2005-ös vezetése döntött a Kapuzat építéséről, megjeleníteni kívánva a sok évszádos mondást: „Szerencs a Hegyalja Kapuja”.
A teljes régióra jutó támogatási összeg valahol 1,5-2 milliárd forint körül lehetett.
Az összeg soknak tűnik, de 27 településre leosztva, már szinte kevés is volt egy-egy létesítmény megvalósítására.
(A szerencsi Világörökségi Kapuzat. Fotó: Salamin Ferenc)
Az utóbbi évtizedben érkező hasonló közös fejlesztési támogatások 2-3 milliárdos összegei szintén nagyon fontosak voltak a régiónak (egy ilyen támogatásból lett felújítva a szerencsi Turisztikai Központ is), de
Hegyalja sok évtizedes elhanyagolt állapotának kompenzálásához véleményem szerint évente a tízszeres összegre volna szükség,
és akkor húsz év alatt talán eljutnánk egy vonzó és élhető állapotra.
Érdekes összehasonlítani az említett projektösszegeket az ugyanabban az időszakban a 37-es főút nagyjából negyven kilométeres szakaszának részleges burkolatcseréjére elköltött 16 milliárd forintos támogatással, és máris látjuk az aránytalanságokat (a Szerencsről keletre induló útszakasz mára gyakorlatilag tönkrement, ismét teljes felújítást igényel).
A Kapuzat alapkoncepciója az említett Hegyalja Kapuja vízió jelképszerű megjelenítése volt. A régió történelmi kastélyainak, kúriáinak birtok-kapui a legtöbbször két nagyméretű kőpillérből állnak, s a közöttük nyíló kovácsoltvas kapuszárnyakból. Ha az ősi történeteket és mondákat nézzük az őrzőkről, akik egy területre beengedik az utazót, vagy lesújtanak reá, a két kaputornyot őröknek is láthatjuk.
Ha a magyar nyelv kapuval kapcsolatos elnevezéseit vizsgáljuk, szintén valamiféle lényszerűséget fedezhetünk fel: szárny (kapuszárny), kapubálvány vagy kapuzábé, illetve sasfa (kapufélfa). De gondolhatunk az erre utazó Eperjes Károly színész (közismerten Szamóca) érzékenységgel megfogalmazott felkiáltására is: Nézd csak milyen nagyszerű polgármestere van Szerencsnek, megépítette a magyar címerből a két Angyalt!
(A Világörökségi Kapuzat északi tornyán a faelemeket 2022. január 30-án erős szél tépázta meg, a szakemberek másnap mérték fel a károkat. Fotó: Nagy István / Szerencsi Hírek)
A Kapuzat a két lényszerű toronnyal Szerencs jelképévé vált az elmúlt tizenöt évben, ha rákeresünk a neten a városra, nagyon sok jelképes fotó erről szól, a messziről jött utazók már összekötik a településsel, mint a Turult Tatabányával, az Avasi Kilátót Miskolccal, a Szabadságszobrot Budapesttel. Az említett településjelképek, ha nem is tetszenek mindenkinek, összeforrtak a városról alkotott képünkkel, és a szerencsi kapuzat is hasonló sorsra jut talán az idő múltával. Az épület Tokaj-Hegyalját és Szerencset szerető emberek magas színvonalú munkájának nyomán épült fel, és szellemében is kötődik a régióhoz. A szervezésben, lebonyolításban a város munkatársai vettek részt, az építést pedig egy igazi kuriózum, a több mint harmincöt éve alakult Szivárvány-Ép. Kft. kivitelező csapata végezte a főnök, Boros István vezetésével.
Mindenki a lelkesedését, a legjobb tudását adta hozzá a munkához, hogy csak néhányukat említsem: Benes István és munkatársai készítették a különleges tudást igénylő ácsmunkát, két brigád – Pásztor László, illetve Tóth Csaba csapata – rakta össze a gyönyörű, kézzel faragott tufa kőfalakat, Léner Sándor és kollégái a Fogadóépület külső faborításait állították össze, és mind a többi mesterek is magas színvonalú munkát végeztek. Ők a mai napig büszkék arra, hogy egy különleges, gondolkodást és a legjobb tudásukat igénylő alkotásban vettek részt. És úgy gondolom, már ezért megéri felépíteni valamit, hogy az építőmesterek – akiket gyakran nem becsül meg senki –, örömüket leljék egy munkában és elismerést érezzenek, büszkék lehessenek teljesítményükre.
Éppen ezért érthetetlen számomra az a néhány negatív megjegyzés, melyet állítólag a közösségi média felületén tettek egyesek (engem szerencsére elkerül az ostobaságok ezen része, mert nem vagyok fenn egyik közösségi oldalon sem). Vajon kit akartak megsérteni? Saját sorstársaikat, vagy saját városuk lakóit? Vajon miért ez a pusztító érzelem, az elismerés hiánya, a sikertelenség miatt? Csak azt tudom javasolni a kollégáknak, akiket esetleg megbántottak: az életünk nagyon rövid, csak a pozitív, az örömet okozó megjegyzésekre, emberekre érdemes odafigyelni és az időnket áldozni.
(A Szerencsi Hivatásos Tűzoltóság szakemberei levágják a sérült faelemeket. Fotó: Nagy István / Szerencsi Hírek)
A kapuzat jól vizsgázott a viharban. A 100 kilométer körüli szél az egyik tornyon kilengette a faszerkezetet, viszonylag sok időn keresztül, de nem tépte le a helyéről, és valójában nem törte el. Néhány csavart szakított ki, melyek a deszkákat tartották, és egyéb csavarokat lazított meg, továbbá néhány fontos tartógerendát hosszában elhasított. Ha ezeket a faszerkezetet gyengítő történéseket figyelembe vesszük, és a szerkezet mégis a helyén maradt, az azt jelenti, hogy a méretezése, a megépítése jó és biztonságos volt. A továbbiakban a vihar miatti károsodásokat szükséges kijavítani, a törött gerendákat cserélni, és a jövőben a karbantartásra kell továbbra is figyelmet fordítani, mint minden más épületnél.
Amennyiben a város a Világörökségi Kapuzatot továbbra is fenn kívánja tartani, és az építményt a város jelképeként használni, javaslom a jelkép erejét csökkentő mindenféle oda nem illő cafrangokat leszedni róla: a különböző hosszúkás és kerek antennákat, adókat és kábeleket, a kőfalakra szerelt reflektorokat, melyek mind zavaros rendszertelenségben elhelyezkedve adótoronnyá silányítják az épületet. Talán a budapesti Szabadságszoborra is raktak már adódobozokat, csak mert jó magasan van?
Salamin Ferenc, főépítész
(A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a Szerencsi Hírek szerkesztőségének álláspontját.)
(Borítókép: a Világörökségi Kapuzat építési terve)